Beszélgetés Seigo Okamoto Shihannal

Okamoto Seigo, a Daito-ryu Aiki Jujutsu Roppokai feje Horikawa Kodotól tanult, aki Takeda Sokaku egyik legjelentősebb tanítványa volt. A Daito-ryu világában, mely nagy hangsúlyt fektet a tradícióra és a titoktartásra, Okamoto sensei egy nyitott hozzáállást képvisel. Kétrészes beszélgetésünk második részében a Roppokairól és annak technikáiról beszél.

 

Írta: Stanley Pranin
Aiki News #84 (1990 tavasza)

Volt munkája, mialatt Hokkaidón Daito-ryut tanult Horikawa Kodo senseitől?
Sosem hiányoztam a dojóból amíg 1977-ben ott nem hagytam Hokkaidót, és Tokióba jöttem. Visszamentem Hokkaidóba hogy részt vegyek sensei 88. születésnapi ünnepségén. Sensei egészen 82 vagy 83 éves koráig tanított, bár csak egy vagy két technikát csinált. Amikor elkezdtem gyakorolni a művészetet, 69 éves volt és nagyon szigorú.


Hány tanítvány gyakorolt akkoriban?
Körülbelül 30 tanítvány volt a Kitami Dojóban, mikor én beléptem. Egy magánkézen lévő judodojót használtunk.


Horikawa sensei meghalt, miután ön Tokióba ment. Függetlenné válása után alapította
meg a Roppokait?

Pontosan.


Mikor halt meg Horikawa sensei?

Azt hiszem 1980. október 30-án. Abban az időben a dojóm a Kodokai tokiói tagozataként működött. Azután hoztam létre a Roppokait, miután ő meghalt. Kezdetben nem gondoltam erre. Csak a Kodokai működését akartam támogatni. Azonban sok nehézség adódott a hokkaidóiakkal való kommunikáció során a távolság miatt, így úgy határoztam, egy különálló csoportot hozok létre. Azt hiszem, a Kodokaiban a Sapporo Dojót Sapporo Fő Dojónak nevezik, míg a Kitami Dojót Kitami Központi Dojónak.


Honnan ered a Roppokai név?
Roppo alatt több mindent is érthetünk, mint például a roppo a roppogumi szóban (lovagias ifjak hat csoportja, melyek a városi utcákat járták az Edo korszakban). Vagy érthetjük ez alatt a kabukiban megtalálható Benkei roppo o fumu-ját (Benkei egy pap volt a korai Kamakura korszakban és Yoshitsune Minamoto egyik híres csatlósa. Roppo o fumu azt jelenti, hogy valaki távozás során merészen viselkedik). Azonban én a roppo alatt inkább a játékhoz használt kockát értem, mert ezzel leírhatom a technikákat, melyek képesek kezelni bármilyen helyzetet, akármelyik irányból is jöjjön, föntről vagy lentről, elölről vagy hátulról, jobbról vagy balról, akárcsak a kocka oldalai. De ezek a technikák nem szögletesek, mint a kocka, hanem kerekek, és hat (roku) végtelen kört alkotnak. Folyamatosan gyűjtöm a szó újabb és újabb lehetséges magyarázatait.


Úgy tűnik, a (különböző iskolákban tanított – a ford.) Daito-ryu technikák sokban különböznek egymástól.
Nem sokszor láttam más iskolák technikáit. Csak az iskola vezetője (Tokimune Takeda) által tartott bemutatókon volt hozzájuk szerencsém. Mikor beléptem Horikawa sensei dojójába, volt ott néhány ember más irányzatokból, akik, mikor meglátták, kritizálták a technikáit. Azt mondták, hogy valójában nem is tud igazán technikákat végrehajtani ilyen kis mozdulatokkal, és hogy a tanítványai nagyon szelídek. Én azonban nem hiszem, hogy Kodo sensei tanítványai között akadt volna bárki is, legyen szó kezdőről vagy haladóról, akik ilyen buta, kritikus hozzáállással rendelkezett volna. Azért követtük, mert a technikái igaziak voltak. Azonban sokan voltak, akik nem tudtak túl sokáig gyakorolni, mert túl nehéznek találták a technikákat.


Sokat tanultam mióta Tokióba jöttem. A Roppokaiban vannak néhányan, akik több mint 20 évig gyakoroltak egy másik iskolában, vagy akik egy másik harcművészet instruktorai, de mind elfogadják a művészetet, amit tanítok, és folyamatos előrelépéseket tesznek a technikák elsajátításában, ami szerintem egy nagyszerű dolog. Tényleg úgy érzem, hogy folytatnom kell a gyakorlást életem végéig.


Minden technikának van neve?
Igen, de nem emlékszem rájuk túl jól, amíg meg nem nézem őket a tekercsen. Az edzés során használunk olyan fogalmakat, mint az ikkajo és nikkajo, de általában csak az alaptechnikáknak van neve. Mikor alkalmazott technikákat gyakorlunk, a név és a kata (forma) is nagyon nehezen meghatározhatóvá válik. Az olyan fogalmak, mint a hanmihandachi vagy a kashiwage (csattanó kezek) könnyen megérthetőek, de az olyan technikák, mint a fure aiki (puszta érintéssel végrehajtott aiki technika) nem szerepelnek a tekercsen.


Hány alaptechnikát gyakorolnak?
Nagyjából tíz alaptechnika van. Teljes három órát vesz igénybe, ha minden egyes technikát gyakorolni akarsz, úgy, hogy először bemutatom a technikákat, elmagyarázom, majd a tanítványok próbálkoznak meg vele. De lehetetlen tökéletesen elsajátítani ezeket a technikákat ilyen rövid idő alatt. Azonban ha eljutottál egy bizonyos szintre, képes leszel használni az aikit. Nincs túl sok aiki az alaptechnikákban, de ha képes vagy azokat zökkenőmentesen végrehajtani, képessé válsz az aiki technikák végrehajtására is.


Sok ember különféleképpen próbálja megfogalmazni, mit is jelent az aiki. Néhányan az aiki eredeti jelentésére hivatkoznak (ki ga au), azaz az egyén és az ellenfele közti harmóniára, míg mások azt mondják, hogy azokat a technikákat lehet aikinak nevezni, amik tényleg működnek. Úgy gondolom, ez mind igaz. Mindenki a maga módján érti meg az aikit, ezért mindenkinek megvan a saját módja, hogy kifejezze azt.


Vannak olyan aikidókák, akik azért tanulnak Daito-ryu technikákat, hogy fejlesszék saját aikidójukat?
Igen, pontosan. Senkit nem utasítok vissza, aki tanulni akar tőlem. Van egy aikidooktatónk az osakai dojónkban. Úgy gondolom, hogy a tőlünk tanult technikákat valószínűleg saját aikidotechnikáiban hasznosítja.


Amint említettem, senkit nem utasítok vissza, aki hozzám jön, és ugyanígy senkit sem állítok meg, aki el akar hagyni. Ez az alapelvem. Azonban akik tanulni akarnak tőlem, megfelelően kell viselkedniük. Vannak, akik arrogánsak, amikor hozzám jönnek, mintha csak azt akarnák mondani, örülnöm kellene, hogy olyan emberek, mint ők jöttek edzeni, míg mások nyitottak az iránt, amit tanítok. Az emberek különféle hozzáállással érkeznek, és én bárkit elfogadok, aki az utóbbit képviseli.


Az ön hozzáállása a művészet tanításához elég modern. Más szóval, sokkal nyitottabb.
Ez a nyitottság néha ahhoz a félreértéshez vezet, hogy olcsó áron eladom a Daito-ryu technikákat, és ezért néhány embernek nem tetszik, amit csinálok. Azonban nem azért vezetem ezt a dojót, hogy haszonra tegyek szert. A taglétszám teljesen természetes módon nő, ahogy a dojo híre szájról szájra terjed. Amit a leginkább utálok, az az, ha valaki befizette a beiratkozási díjat és a havidíjat is, majd otthagyja a dojót mindössze egy edzés után. Az teljesen rendben van, ha azért lépnek ki, mert túl nehéznek találják a technikákat. Azonban azok, akik egy nap után kilépnek, mindig kritizálják a dojónkat. Szeretném, ha maradnának úgy fél évig, vagy, ha lehetséges, amíg meg nem kapják a fekete övet. Ha így tennének, úgy hiszem, egyre inkább értékelnék a művészetet. Magas szintű technikákat hajtok rajtuk végre hogy felkeltsem az érdeklődésüket, bár vannak olyanok, akik megpróbálnak ellenállni ezeknek a technikáknak. Azok, akik olyan iskolákból jöttek, ahol csak fizikai erőt használnak, eléggé makacsok is. Az egyetemisták egy ingyen próbaedzésen vehetnek részt. Sajnálnám, ha rögtön ki kéne fizetniük a beiratkozási díjat, mielőtt még eldöntenék, hogy csatlakoznak-e a dojóhoz. Tagjaink között jelenleg hat vagy hét diák van.


Az aikidotechnikákat néha ahhoz az érzéshez hasonlítják, mint amikor valaki elveszti az egyensúlyát, miközben tol egy ajtót, amit egyszercsak kinyitnak a másik oldalról. Az ön technikáit látva egyfajta „ostorcsapás” jellegű hatást látok, pontosabban egy olyan helyzetet, amikor valakit hirtelen keményen visszatolnak, abban a pillanatban, hogy a kapcsolat létrejön.


Más szóval az aikidóban a támadással megegyező irányban hajtunk végre egy technikát, míg az ön technikáinál az a benyomásom, hogy erőteljesen a támadással ellentétes irányba töri meg az ellenfél ritmusát és időzítését. Ez az ön technikái mögött rejlő egyik fontos alapelv?

Igen, különösen a randori technikáknál. Amíg igazán közel nem kerülsz az ellenfélhez, nem leszel képes ilyen tökéletesen időzíteni. Elég nehéz ezt távolról végrehajtani. Megzavarhatod az ellenfél időzítését abban a pillanatban, hogy megpróbál megragadni. Ha túl hamar mozdulsz, azt éred el, hogy teljesen megállítod a támadását.


Talán úgy lehetne leírni, mint amikor egy 100 voltos áramütés futna végig az egész testeden, nem pedig úgy, mintha erővel nyomnának. Egy ilyen sokk működésbe hozza a feltételes reflexeket.


Mindezen felül, van egy nagyon lágy technika, az igazi aiki. Ezt a technikát nem csak az ujjaiddal kell végrehajtanod, hanem úgy, mintha az egész testeddel lélegeznél. Összhangba hozod a légzésed az ellenfeled légzésével. Így ő nagyon merevvé válik, és a teste a tested része lesz. Így könnyedén mozoghatsz, anélkül, hogy túl sokat éreznél a testsúlyából.


Az ön edzésmódszere Sokaku senseitől származik, vagy Horikawa sensei fejlesztette ki?
Nos, nem tudom. Azt hiszem, természetes módon jutsz el arra a szintre, hogy meg tudd csinálni ugyanazt, amit én. Horikawa Kodo azt mondta: „Mikor eléred azt a szintet, amin te most vagy, képessé válsz végrehajtani a saját technikáidat az alapján, amit neked tanítottam. A mostani technikáim közül nem mindet tanultam Takeda Sokaku senseitől”. Mihelyst eljutsz egy bizonyos szintre, és megérted a kulcsfontosságú alapelveket, képes leszel saját technikákat végrehajtani. Idővel ezek az általad alkotott technikák szerteágaznak (ágakat hajtanak - a ford.) majd.


Okamoto Seigo sensei profilja:
1925. február 10-én született Yubari városában, Hokkaidón. 1963-ban kezdett Daito-ryut gyakorolni Horikawa Kodo, Takeda Sokaku egyik tanítványa alatt. 1974-ben kapta meg hetedik danját, majd három évvel később Tokióba költözött. 1978-ban megkapta a shihan engedélyt Horikawa Kodotól. Horikawa sensei halála után megalapította a Daito-ryu Aikijujutsu Roppokai-t, hogy elterjessze a művészetet Tokióban. Ő írta a Daito-ryu Aikijujutsu című könyvet, melyet a Sport Life Publishing Company adott ki.