Interjú Kobayashi Hiroakival

Kobayashi Hiroaki 5. danos mester edzőtábort tartott 1998 április 14-tol 19-ig az UTE Megyeri úti judo-termében. Ez alkalomból riportot készítettünk vele.

Aikido Magazin: Ha jól tudom, a Kobayashi család a tokiói Aikikai-hoz tartozik. Azonban minden shihan által képviselt ágazat magán viseli a vezető mester jegyeit. Ebből a szempontból mi jellemzi az Ön által tanított vonalat ?
Kobayashi Hiroaki: Mi is lehetne, ami különösebben jellemezné stílusunkat? Mondjuk a köríves mozgás. Talán úgy lehetne a legjobban megfogalmazni, hogy az a különleges jegye, hogy nincsenek benne különleges dolgok, furcsa megoldások, különleges bravúrok. Édesapám az ötvenes években tanult O'Senseitől, akit akkor már inkább a köríves mozgások, lágyabb megoldások jellemeztek. Nyilvánvalóan a Kobayashi dojot is ez jellemzi.

AM: Van-e valamilyen speciális technika, amivel a ki kifejlesztését tanítják?
K.H: Nincs, nincs semmi speciális technikánk erre.

AM: Önök már a kezdetekt#l fogva tanítják a fegyverek használatát. Mi ennek az oka?
K.H: O'Sensei is kezdettől fogva tanította a fegyverek használatát.

AM: Van-e a Kobayashi családnál uchi-deshi rendszer, és ha igen, akkor ez hogy muködik?
K.H: Ez nem igazán nevezhet(ő klasszikus uchi-deshi rendszernek. Itt inkább arról van szó, hogy olyan emberek, akik az Aikidoval szeretnének főállásban foglalkozni, a munkájukat abbahagyják, beköltöznek a dojoba, ott évekig Aikidot tanulnak, majd a tanulási periódusuk után maguk is dojot nyitnak és oktatókká válnak. Ez nem csak a japánokra, hanem a külföldiekre is ugyanúgy vonatkozik.

AM: Ön szerint a rendszeres edzések mellett az Aikido, mint életforma hogyan válik a személyiségfejlesztés eszközévé?
K.H: Általában az emberek különböző okoktól vezérelve kezdenek aikidózni. Van aki a testmozgást keresi és teljesen a testi oldalról fogja föl, van aki a szellemi oldalát keresi. Különböző emberek különböző célokkal jönnek. A Kobayashi-dojo hozzáállása az, hogy az edzéseken nem szabad a másiknak sérülést okozni, nem szabad harcolni másokkal. Ez fejezi ki az Aikido szellemiségét és így köthető a személyiségfejlesztéshez.

AM: Milyen tulajdonságok jellemzik az „ideális” aikidokát Ön szerint?
K.H: Meg kell nézni O'Senseit, Ő testesíti meg ezt a legjobban.

AM: Egyszer egy japán mester azt mondta, hogy az Aikido gyökereit csak O'Sensei eredeti írásai és a japán kultúra beható tanulmányozása révén lehet megközelíteni. Ön mit tud javasolni azoknak, akik nem japánok és japánul sem tudnak?
K.H: Szerintem is O'Sensei a legbiztosabb forrás, hogy mindent megtudjunk az Aikidoról. Az hogy nem tudnak japánul, szerintem nem probléma.

AM: Az Ön dojo-hálózata a világ számos helyén m1ködik. Mi jellemzi a japán és az európai-amerikai Aikidot, ha ezeket párhuzamba állítjuk?
K.H: Nincs köztük különbség.

AM: Úgy tudom Japánban a harcm1vészetek gyakorlóit más szemmel nézik, ha japán és más szemmel, ha külföldi.
K.H: A Kobayashi-dojoban szóba sem kerülhet, hogy különbség legyen japán és külföldi aikidoka között. Ez nálunk mindenhol így van.

AM: Hogyan látja az Aikido jövőét világszerte?
K.H: Az lenne jó, ha mindenhol egyre többen aikidoznának.

AM: O'Sensei beszélt egy határok nélküli közösségről, amit az Aikido-hoz létre...
K.H: Csak körbe kell nézni, például itt is. Mindenhonnan jöttek erre az edzőtáborra: Angliából, Japánból és természetesen nagyon sokan a házigazda magyarok közül. Így ez a közösség máris megteremtődött.

AM: Mi a véleménye a magyar aikidókákról és miben látja az előrelépés lehetőségét?
K.H: A magyar aikidósok igen lelkesek.

AM: Mit üzen a magyar aikidokáknak, a magazin olvasóinak?
K.H: Nyilvánvaló, hogy most még a fehérövesek vannak többségben, de egyre nő a barna- [1-2. kyu - a szerk.] és feketeövesek száma, és végül az Aikido fejlődése szemmel is látható. Úgy látom, hogy azok az emberek, akikkel itt a táborban találkoztam jó irányba haladnak. Úgy aikidóznak, ahogy kell. Most már csak haladni kell ebben az irányban. Az az üzenetem, hogy gyakoroljanak továbbra is ugyanígy, fáradhatatlanul.

AM: Köszönöm a beszélgetést!

(K.G.)